Kedvelt előadóim közé tartozik Balázs Fecó is, akinek dalait csak kivételes alkalmakkor, ritkán hallgatom, mert mindig megríkatnak. Úgy használom ezeket a dalokat, mint más a Xanaxot. Ha tele a puttony, előveszek egyet, meghallgatom, jól kibőgöm magam, felemelem a fejem, veszek egy mély levegőt és megyek tovább.
Most hogy már a harmadik szívemnek kedves művésztől hoztam dalt, rádöbbentem, hogy a szomorkás dalok igazán közel állnak hozzám. Különös, mert az emberek többsége mosolygós, jókedvű, energikus, céltudatos "üzletasszonynak" tart. Gondolom ez a munkám miatt alakult így. Tulajdonképpen elég férfias terep amin érvényesülnöm kell, itt nincs helye a bizonytalankodásnak. Néhány fájdalmas de hasznos pofon után rá kellett jönnöm, hogy a hétköznapokban nem túl bölcs dolog az érzékeny arcunkat mutatni.
Nap végén gyakran érzek így:
"Megint elment a nap,
ahogy mindig szokott.
Nem túl sok van már,
amit még itt hagyott.
Ami félig van kész, az ma félig marad.
Engedd, hogy a dolgok
most nélkülünk változzanak."
"Ki mondja meg, vajon meddig lehet,
hogy minden nap,
mindenhol erős legyek?
A csönd volna jó.
Kicsit könnyebb napok.
Ne kérdezz semmit, ha látod,
hogy fáradt vagyok."
Ha anyukám most látna, biztos azt mondaná: " Ne sajnáld annyira magad vagy sajnálj egy kicsit engem is." Régen ez bántott, úgy gondoltam igazán lehetne együtt érzőbb. Aztán rájöttem, hogy tényleg nem hagyhatom el magam és ezt ő így tudta megtanítani.
Holnap hétfő és én megint nekivágok. Akkor is, azért is. Akármilyen reménytelennek is tűnik ebben a pillanatban a siker.
A sikerben az is benne van, hogy vesziteni is van erod. De lehet, hogy ez is egy szaradafa markaju luzerseg :-)
VálaszTörlésTalán épp az a siker, ha nem szegi kedvünket a sikertelenség és marad bátorságunk, kedvünk újra próbálkozni? :)
TörlésNagyon tetszik nekem ez a hozzáállás! Igen, néha jó ha ki tudjuk sírni magunkat, és erre pont jók ezek a dalok. Szép és kellemes hétkezdést, Balázs Fecó nélküli hetet!
VálaszTörlésKöszönöm :)
Törlés